2015. szeptember 29., kedd

A Világnap margójára


Milyen siketnek lenni? Hallássérültként hogy festenek a mindennapok? 

Több írás és film született már a témában, de most megosztanék egy újabb bejegyzést (pontosabban annak fordítását). Egy spanyol fiatalember tette közzé gondolatait egy közösségi oldalon, a Siketek Világnapja alkalmából. 

A szöveg magáért beszél. 



Siket vagyok. (SIKET, nem siketnéma)
1) Minden nap egy rezgős ébresztőórára kelek ki az ágyból. Néha az idegeimre megy. De legalább egyedül kelek fel. Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma).

Kép: Rezgős ébresztő
2) Ha tévét nézek, már úgy veszem le a hangot, hogy észre sem veszem. Ha felirat is van, elolvasom, vagy néha ott a jelnyelvi tolmács a kis négyzetben. 
Igen, siket vagyok (SIKET, és nem siketnéma).

3) Amikor a munkahelyemen reggelizem (pihenésképp), "hallgatom" a barátaimat a Facebookon, vagy a Whatsapp-on üzengetünk egymásnak. A telefonom az egyetlen kommunikációs eszközöm, és a megmentőm.
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma)

4) Munka közben beszélek, küzdök, megoldásokat keresek, és igyekszem megfelelni a főnököm elvárásainak. Jól kijövök a kollégáimmal, bár nagy részüket nem értem 100%-osan, a beszédmódjuk miatt. Dupla erőfeszítésbe kerül. Igen, siket vagyok. (SIKET, nem siketnéma)

Kép: A szájról olvasás rémei, Matt Daigle
5) Nem hallom a szél zaját, a madárcsicsergést, az eső kopogását, sem anyukám vagy Michael Jackson (stb.) éneklését. De ami a fülemnek értékelhetetlen, az a szememnek nem az! Sőt, számomra még értékesebb. A szemeim a lelkem tükrei. A kezeim pedig híd a világhoz: beszédre, írásra használom őket, megérttetem magam velük, megosztom a gondolataimat a segítségükkel. Ez alapvetően nem sokban tér el Önöktől. Egyformák vagyunk. Csak annyi, hogy én nem pont úgy hallok és beszélek, és más a kiejtésem...
Igen, siket vagyok. (SIKET, nem siketnéma)

6) Focizom, mert már kiskoromban ez volt nekem a legfontosabb... segít megküzdeni a hallásproblémámmal. Ez nem jelenti azt, hogy a hallás nem hiányzik, és hogy a szemeim mindent visszaadnak, amit a hallás. Nem így van! Szerencsés vagyok, hogy van szaglásom, érzékelek a kezeimmel, vannak lábaim, de leginkább azért, mert beszélhetek a szüleimmel, hiszen gyerekkorom óta beszélek velük, ahogy tudok! Siketként az életem csodálatos!
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma).

7) Tudok beszélni. Néhányan megértenek, főleg az empatikus típusok. Mások meg... nem igazán... Néha valóban nehézkes, pont olyan, mint amikor egy kínai próbál spanyolul beszélni.
Igen, siket vagyok (SIKET, NEM siketnéma).
Kép: codeblog.jonskeet.uk
8) A magam módján beszélek és a magam módján hallok. De pont ugyanazt csinálom, amit Önök: tanulok, dolgozom, informálódok, utazok, bulizok, vezetek, sportolok... Van saját életem, és úgy élem, ahogy Önök!
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma), és büszkén kiáltom a világba!

9) Van egy nagyon fontos történetem még gyerekkoromból,  a kutyánkról. Hosszú évekig velünk élt. Hogy mennyire tisztában lehet egy állat azzal, hogy nem hallok! Szóval a kutyámat Tolo-nak hívták, imádtam! 
Egyszer az anyukám a nagymamámnál felejtette a lakáskulcsát, és nem is vette észre, én meg közben otthon aludtam, el tudod képzelni? Volt mobilom, de ki volt kapcsolva... anyukám megmondta Tolonak, Tolo, hívd ide Jesúst. Vagy húsz percen keresztül ugrált a kutya az ágyamnál és ugatott, és odavitt az ajtóhoz... nagyon durva, de ő szólt nekem, hogy az anyukám az ajtóban áll, és nincs kulcsa! Amikor kinyitottam az ajtót, Tolo rettenetesen kimerült volt, fú, nagyon megható volt, anyukám sírt, engem meg lenyűgözött az imádott kutyusom. Kicsi Tolom, mindig szeretni foglak! 
Igen, siket vagyok (SIKET, nem siketnéma). 


Kép: www.destinationsdreamsanddogs.com
Köszönöm szüleimnek mindazt, amit adtak és amiért harcoltak, hogy az lehessek, aki vagyok! Köszönöm apámnak és anyámnak, végtelenül szeretlek titeket! 
SIKET vagyok, de nem úgy, ahogy azt képzeled. 
A hallássérülésem láthatatlan, de érezhető. 
Ma van a Siketek Világnapja. Kellemes hétvégét kívánok Nektek! "